Boldogabb családi élet hálával fűszerezve

Egy angol nyelvű oldalon találkoztam Brian és Nissa Gadbois gondolataival, akik a hálás lelkületről írtak. Nagyon találónak éreztem, ezért szeretném megosztani veletek, néhány ponton kiegészítve és értelmezve a leírtakat.

Az igazán boldog családi élet a családban megélt hálás lelkületből származik. Az öröm, a pozitív hozzáállás ugyanis örömet szül. Ez lendíti előre és egyben leginkább jellemzi az emberi természetet. Nagyon fontos a tudatosság, melynek segítségével komoly változásokat érhetünk el családi életünkben. Elég sokszor előfordul - legalább is velem biztosan -, hogy sértettnek érezzük magunkat, és ilyenkor könnyen azzá is válunk. Olykor szinte elvárjuk, hogy rossz dolgok történjenek velünk, amit csak arra használunk, hogy unott csalódottságunkra megfelelő indokokat szolgáltassanak. Könnyen válunk pesszimistákká, hamar elcsüggedünk, és gyorsan dühbe gurulunk... és kiüresedünk. Ez az érzés aztán szétárad a családban és befészkeli magát hétköznapjainkba. Mindez észrevétlenül történik és bennünk marad annak az érzése, hogy valami nincs rendjén. 

De a hála mindent képes megváltoztatni és teljes mértékben átalakítja a világról alkotott képünket. Máshogy nézünk körül és képesek vagyunk magunk és mások nagylelkűbb, gazdagabb, teljesebb szeretetére. A hála lehetővé teszi számunkra, hogy ne csak a családtagjainkat szeressük jobban, hanem hogy kicsi, de annál jelentősebb lépéseket tegyünk mások felé minden nap, a legkülönfélébb tevékenységeink közben. A hála így lesz a változás katalizátora saját életünkben és a bennünket körülvevő világban.

Meglepő, hogy a hálás lelkület milyen gyorsan képes gyökeret verni és virulni - minden családban. Egyáltalán nem számít, mennyire ideális egy család. Meg lehet teremteni a hála légkörét és gyors és tartós változást érhetünk el. 

Ha hálásak vagyunk mindenért, ma, ott, ahol éppen vagyunk, fizikailag, lelkileg, szellemileg, érzelmileg, akkor képesek leszünk radikálisan változtatni életünkön. Ehhez nincs szükségünk speciális képességekre. 

Álljon itt egy kedves vers, Csanád Béla tollából:

Hálaima

Köszönöm, Uram,
a végtelenbe nyíló hajnalokat,
melyek Hozzád és az emberekhez vezetnek.
Köszönöm a fényeket és a színeket,
mert általuk Rád ismerek a világban.
Köszönöm az ízeket és az illatokat,
a paprikás krumplit és a búzakenyeret.
Köszönöm, hogy nekünk ajándékoztad a földet,
a virágokat és az állatokat,
ők a természet mosolya és szüntelen figyelme,
elkísérnek magányos útjainkra.
Hála az emberekért,
a szomorú arcú testvérekért,
a jókedvűekért és azokért is,
kik nem is tudják, hogy őket is szeretem.
Hála mindenkiért!
Hála Fiadért, Elsőszülött Testvérünkért,
Jézus Krisztusért,
aki elhozta és szívünkbe írta az örömöt
és a boldog nyugtalanságot,
aki azt akarja, hogy megosszuk másokkal is
boldogságunkat
a szeretet közösségében!
Hála a hazáért,
hála az egyházért!
Köszönök, Istenem, mindent,
ami Tőled jön, mert ez a minden:
az irgalom, a szeretet és az élet.
Köszönöm a tengert, a levegőt, a sírást,
a gyötrődést, mely még jobban Hozzád kapcsol,
köszönöm a ritmust és a dallamot,
hogy táncolhatunk és énekelhetünk.
Hálát adok a jelekért és a hangokért,
melyek irányítják hétköznapjainkat,
és Hangodért,
hogy válaszolsz és megvigasztalsz,
hála munkámért és küldetésemért,
figyelmedért
és végtelen türelmedért,
hogy vársz reám és örökké szeretsz.