Népszerű bejegyzések

Kérdések-válaszok

Hogyan kérhető számon az ember hite, ha az kegyelmi ajándék?

A hit Isten ajándéka az ember számára. (Elsősorban) nem intellektuális aktus, hanem a lélek odaadó kinyílása Isten felé.
Isten a bennünket körülvevő világból annak törvényszerűségeiből a természetes ész fényénél felismerhető. 
Az értelemmel való elfogadás kapuja lehet a hittel való megnyílásnak; bár sokszor a hitbeli meggyőződés megelőzi és feltételezi az intellektuális megértést (amennyiben Isten misztériuma megérthető és felfogható).

Engedjétek meg, hogy itt szó szerint következzék a Katolikus Katekizmus ide vonatkozó megnyilatkozása:


31 Az Isten képére teremtett, s Isten megismerésére és szeretésére meghivott ember, amikor keresi Istent, fölfedez bizonyos "utakat", hogy eljusson Isten megismerésére. "Isten léte bizonyítékainak" is nevezik ezeket, de nem olyan értelemben, ahogy a természettudományok keresik a bizonyítékokat, hanem "megfelelőségi és meggyőző érvek" értelmében, melyek lehetővé teszik az igazi bizonyosság elérését.
Ezek az Istenhez vezető "utak" a teremtésből indulnak ki: az anyagvilágból és az emberi személyből.
32 A világ: Isten a mozgásból és a keletkezésből, az esetlegességből, a világ rendjéből és szépségéből megismerhető mint a világegyetem kezdete és célja.
Szent Pál a pogányokról mondja: "Ami megtudható Istenről, az nyilvánvaló előttük; Isten ugyanis nyilvánvalóvá tette számukra. Mert ami benne láthatatlan, örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk." (Róm 1,19--20) [8]
És Szent Ágoston mondja: "Kérdezd a föld szépségét, kérdezd a tenger szépségét, kérdezd a mindenütt jelenlévő levegő szépségét, kérdezd az ég szépségét ..., kérdezd mindezeket. Mind azt válaszolják: Íme, lássad, szépek vagyunk. Szépségük vallomás. E változó szépségeket ki alkotta, ha nem a változhatatlanul Szép." [9]
33 Az ember: Az igazság és szépség iránti nyitottságától, erkölcsi jó iránti érzékétől, szabadságától és lelkiismerete szavától, a végtelenség és boldogság utáni vágyától indítva az ember fölteszi magának a kérdést Isten létéről. Mindezekben saját szellemi lelkének jeleit fogja föl. "Az örökkévalóság magvát, amit [az ember] magában hordoz, nem lehet a puszta anyagra visszavezetni" [10] , ezért lelke egyedül Istentől származhat.
34 A világ és az ember tanúsítja, hogy sem az első kezdetet, sem a végső célt nem hordozza önmagában, hanem részese annak a "Létnek", mely önmagában kezdet és vég nélküli. Így e különböző "utakon" az ember eljuthat azon valóság létének megismerésére, mely első oka és végső célja mindennek, s "melyet mindenki Istennek nevez". [11]
35 Képességei az embert fogékonnyá teszik a személyes Isten létének megismerésére. Ahhoz azonban, hogy az ember az Ő belső világába beléphessen, Isten ki akarta nyilatkoztatni magát az embernek, és adni akarta neki a kegyelmet, hogy e Kinyilatkoztatást a hit által elfogadhassa. Mindazonáltal Isten létének bizonyítékai fölkészíthetnek a hitre, és hozzásegíthetnek annak belátásához, hogy a hit nem ellenkezik az emberi értelemmel.

Isten megismeréséről az Egyház szerint

36 "Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent, mindenek létalapját és célját, az emberi ész természetes világosságával a teremtett dolgokból biztosan meg lehet ismerni." [12] E fogékonyság nélkül az ember nem tudná befogadni Isten kinyilatkoztatását. Az embernek azért van e fogékonysága, mert "Isten képmására teremtetett" (Ter 1,27).
37 Mindazonáltal az ember a történelmi körülmények között, melyekben él, sok nehézségbe ütközik Isten pusztán értelmi világossággal való megismerésében:
"Igaz, hogy az emberi értelem önmagában képes a saját erejéből, természetes fényénél biztos és igaz ismeretet alkotni egy személyes Istenről, aki gondviselésével őrzi és irányítja a világot; ugyanígy egy természeti törvényről, melyet a Teremtő oltott a lelkünkbe. Mégis számos tényező akadályozza, hogy értelmünk e természetes képességét hatékonyan és gyümölcsözően használjuk. Amik ugyanis Istenre s az Isten és az ember közötti kapcsolatra vonatkoznak, olyan igazságok, melyek teljesen meghaladják az érzékelhető dolgok rendjét; ha pedig az életre alkalmazni és érvényesíteni akarjuk őket, önmegtagadást és lemondást követelnek. Az emberi értelem azonban -- mind az érzékek és a képzelet működése, mind az áteredő bűnből fakadó bűnös vágyak miatt -- ezen igazságok megismerésekor nehézségekbe ütközik. Így történik meg, hogy az emberek e témakörökben szívesen meggyőzik magukat arról, hogy hamis vagy legalábbis kétséges az, amiről nem akarják, hogy igaz legyen." [13]
38 Emiatt az ember rászorul arra, hogy Isten Kinyilatkoztatása megvilágosítsa nemcsak azokban a dolgokban, melyek meghaladják értelmét, hanem azért is, "hogy azokat a dolgokat, melyek vallás és erkölcs kérdésében az értelem számára ugyan nem hozzáférhetetlenek, az emberi nem jelen állapotában is mindenki akadálytalanul, határozott bizonyossággal, minden tévedés nélkül megismerhesse". [14]

+ + +


"Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." (Mt 19, 24) Hogy van ez az én életemben? Adakoznom kell, vagy tehetek félre pénzt lakásra, autóra? Nekünk Európában mindenünk megvan, ellenben Afrikában éheznek... Nem kellene többet tennünk/tennem? Mennyit?

Jézus radikális követőket várt maga mellé. Csendes forradalmat hozott a szívekbe: gyógyulást, békét, hivatást és küldetést... tevékeny szeretetre szólít fel, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt. Ez az Isten Országa.
Meg kell vizsgálnom, hogy pontosan mit vár tőlem Isten.
A szőlővessző akkor tud gyümölcsöt hozni, ha teljesen, szervesen beoltódik a Szőlőtőbe. 
A Király mindannyiunknak különböző talentumokat és feladatokat adott, melyeket ha elkezdtünk, már nem tehetünk le! (...aki az eke szarvára tette a kezét...) Ilyenek lehetnek a családunk (férj, feleség, gyermekeink...), társadalmi feladataink...
Meg kell vizsgálnunk, hogy Isten mivel ajándékozott meg az életed eddigi részében: kontinens, nemzet, város, család, képességek, adottságok, barátok, élethelyzetek... A jó kincsekre újra igent kell mondanunk, a  hibáinkból tanulnunk kell. Meg kell vizsgálnunk, miről tudunk lemondani mások javára, hogy az mind nekik, mind nekem jó legyen, illetve építsen.
Döntéseim előtt 3 fontos dolgot kell mérlegre tennem:
1. A bennem dolgozó isteni Szót
2. Barátaim, családom, ismerőseim véleményét, valamint
3. Időt kell hagynom, hogy döntésem megérlelődjön.
Ha ez a folyamat elmarad nem hozunk felelős döntést; Jézus azt várja a felnőtt keresztény embertől, hogy érett, felelős döntéssel radikálisan lépjen Isten Országa mellé, és ott, ahová őt helyezte-küldte, helytálljon.

Alább következzen a Katekizmus vonatkozó részei közül egy:

Felelősség és részvétel
1913 A részvétel a személy önkéntes és nagylelkű elkötelezettsége a társadalmi ügyekben. Mindenkinek a maga helyén és a maga feladatkörében részt kell vennie a közjó előmozdításában. Ez a kötelesség hozzátartozik az emberi személy méltóságához.
1914 A részvétel elsősorban tehervállalás által valósul meg olyan viszonylatokban, melyekben személyesen felelősséget vállalnak: pl. a gondoskodással, melyet a család nevelésére fordít, a lelkiismeretességgel, amellyel munkáját végzi, részt vesz mások és az egész társadalom javának előmozdításában. [32]
1915 Az állampolgároknak, amennyire lehetséges, tevékenyen részt kell venniük a közéletben. E részvétel módja országonként és kultúránként különböző lehet. "Dicséret illeti meg azoknak a nemzeteknek az eljárását, amelyek körében az állampolgárok a lehető legnagyobb része valódi szabadságban kiveszi részét a közügyekből." [33]
1916 Mindenki részvétele a közjó megvalósításában, mint minden etikai kötelesség, magában foglalja a szociális partnerek állandóan megújuló megtérését. A csalás és egyéb megtévesztések, melyek révén egyesek kibújnak a törvény és a társadalmi kötelezettségek alól, határozottan elítélendők, mert összeegyeztethetetlenek az igazságosság követelményeivel. Fejleszteni kell azokat az intézményeket, melyek az emberek életfeltételeinek javítását szolgálják. [34]
1917 A tekintély viselőire tartozik azoknak az értékeknek megszilárdítása, melyek a közösség tagjainak a bizalmát erősítik, és arra indítják őket, hogy vállalják a hozzájuk hasonlók szolgálatát. A részvétel a neveléssel és a műveltséggel kezdődik. "Joggal hihetjük, hogy az emberiség jövője azok kezében van, akik a következő nemzedékeknek át tudják adni az élet értelmét és a remény erejét." [35]